Chapter: 2.

Sziasztok ^^ Íme a második rész, amire én vártam a legjobban :"D Elszeretném mondani, hogy mindketten köszönjük a 2 feliratkozót, és a több, mint 100 oldalmegjelenítést *--* Fantasztikusak vagytok <3 Nem is fecsérelném a szót, jöjjön a rész, ami SOKKAL hosszabb lett, mint az előző :$ Mellesleg hogy tetszik az új (már a negyedik) dizájn? :D Remélem hagytok komikat :)

Begépelte: BlondieQueen

Chapter: 2. - Nothing's right

Clara

Szívesen kiáltoznám a nagyvilágba 'Sikerült, felvettek!'. De nem így történt, ez egészet elrontottam. Kezdjük ott, hogy amikor beléptem rögtön megjegyezte a nő, hogy mennyire sárgák a fogaim, amit erősen kétlek, hisz mindennap mosok fogat. Felesleges taglalni, elvégre minden balul sült el. Cigarettámat kezembe kaptam és azt szívva zakatoltam végig az úton. Lamborghininek éreztem magamat gyorsaságom és elegáns kinézetem miatt.
Minden féle előzmény nélkül egy pasas ütközött belém.
- Nem tudsz vigyázni, te... - illettem trágár szavakkal a megszeppent fiút, aki  kitágult szemekkel vizsgált, majd egy gyors mozdulattal szinte porfelhőket küldve rám, elment. - Idióta - motyogtam magamban és mentem még gyorsabban a kelleténél. Hihetetlen, hogy még léteznek ilyen szerencsétlenek, legszívesebben a legotrombább dolgokat mondanám rá, ám félő, hogy ezt bárki meghallhatja.
Azon kívül, hogy ez a férfi igazán kellemetlen társaságot nyújtott, fellélegezhet az emberiség, nagyon is helyes. Mindig is régimódinak tartottam magamat, ezért bizton állíthatom, hogy bármennyire lehet valaki jóképű, ha olyan tuskó, hogy még bocsánatot sem tud kérni.
Nagy hangzavart csapva robogtam fel szobámba, és dőltem ki kopott, ocsmány matracomra, amely alvóhelyet biztosít. Öltözékemet levettem, és gyorsan osontam be a fürdőbe, hogy leáztassam magamról a büdös kölnit, no meg az undorító szagú illatosítószert, amit az a ronda banya hagyott rajtam. Szinte feltöltődésnek éreztem, ahogy a meleg víz súrolta hevült testemet. A hőmérsékletet fokozatosan vettem lejjebb, ezzel elérve, hogy még kellemesebben érjen a rám zúduló víztömeg. Az ibolya illatú tusfürdő enyhén keveredett a trópusi illatokat árasztó samponnal.
Talán sokan megkérdezik, hogy miért van az, hogy undorító koszos matracon alszom, de telik drága ruhákra, illatos pacsulikra, meg tusfürdőkre... A válasz meglepő; segélyből élek. Szinte látom, hogy rengetegen tátott szájjal figyelnek szavaimra.
Kiszálltam a fülkéből és libabőrös kézzel tapasztaltam, a kinti világ másmilyen, mint a tus és a képzelet fonalaiból kreált hely. Hajamat törülközőbe csavartam és lábujjhegyen lépdeltem át a küszöböt, majd vetettem magamat az ágyamra. Fejemben a gondolatok elkezdtek örvényleni. Pontosan nem tudom, hogy milyen dolgok keretezték be elmémet, csak annyit, hogy nagyon is sok volt belőlük. Valami belső késztetéstől vezérelve felkeltem és egy egyszerű szerelést dobtam  magamra.
Egy szőkés hajú lány lépett be ajtómon, alakja rögtön kirajzolódott. Már-már tökéletesnek mondható megjelenése minden férfiból csodálatot vállt ki.
- Felvettek? - mosolygott reménykedve. Fejemet búsan megráztam. Fordult a kocka, eddig mindig ő volt az idegbeteg testvér, ám ezúttal én lettem az. Egy könnycsepp bukkant ki szemem bugyrából, melyet engedtem lefolyni arcom pici részletein. Ciara felállt és erősen magához rántott. Hajamat markába kapta, így szorongatva azt. Bal kezemet tarkóján pihentettem, a jobbal pedig hátát simogattam.
- Pedig én csak mertem remélni... - sírtam bele pólójába. 'Sssh...' csitított el. Karjaiban elveszve álltam és zokogtam, mint egy kislány, aki nem kapott cukorkát. Ám az én helyzetem teljesen más volt, engem nem vettek fel oda, ahova akartam menni, a képzeletbeli kislány pedig nem kapott édességet, biztosan ki lehet mondani: szar az élet.

Ciara

Pont neki nem sikerült, a legédesebb, legtörődőbb, legokosabb, és a világ egyetlen tökéletes emberének. Nem vállt valóra az, amit tervezett. Számomra az egész túlságosan irreális, az a banya biztosan már nem lát a szemüvegétől. Ebből lesz még baj, már előre látom.
- Jason, ne! - vertem el sötétbarna hajú, mélybarna szemű új ismerősöm kezét a combomról. Bágyadtan nézett rám, több kilométerről is fellehet ismerni, hogy részeg.
- De cica, hát nem ezért vagy itt? - hajolt közelebb hozzám, majd fogaival fülemet súrolta, mely szisszenést váltott ki belőlem.
- Hagyj békén! - erősködtem, ma este semmi kedvem nem volt sem a szexhez, sem pedig hozzá.
- Igazán? - húzódott el tőlem. Szemei villámokat szórtak felém, majd meglökött, én pedig erőteljesen zuhantam a földre. A fájdalomtól megfogtam karomat, és láttam, hogy a vér elkezd belőle csordogálni. - Most kellesz! - ragadta meg csuklómat. Egész testemet a félelem szorongatta, lenyeltem torkomban elhelyezkedő gombócot és reménykedtem abban, hogy valaki segít rajtam. A fiú egyre jobban húzott magával.
- Kérlek ne! - igyekeztem kiszabadulni erős szorításából. Közelebb húzódott hozzám, lehelete csiklandozta arcomat, amelyen a düh, és a félelem nagy mennyiségben tükröződött vissza. Ajkaimat megnyalta, majd egy erős hang végett teljes egészében rám heveredett. Csak annyit értettem, hogy meghalt. A sokk hatása alatt voltam még 5 percen keresztül, aztán lehunytam a szememet és ki sem tudtam nyitni.
Egy hideg borogatás feszült homlokomon. Szememet kinyitva tapasztaltam húgom gondos ápolását és vágyakozó tekintetét. Könyökömön az alvadt vér egyre inkább fájt.
- Megölted? - kérdeztem kicsit váratva őt. Majd egy pillanatig elsötétült minden, ezzel jelezve, hogy élek, tudok pislogni. Egy tő kifejezéssel válaszolt, ami nem volt más, mint az a bizonyos szó; igen. Megkönnyebbülve próbáltam felkelni. Talán túl gyorsan lereagáltam ezt az egészet, de én sem először voltam szemtanúja egy gyilkosságnak. - Hogyan? - hangzott el következő kérdésem, melyre már egy kicsit bővebb választ kaptam.
- Éppen akkor léptem be az ajtón, amikor próbált téged... - állt meg egy kicsit, és lenézett. Kezemet arca felé nyújtottam, és csodálatos fejét úgy "rángattam", hogy rám tudjon nézni. Értettem gesztusait, ahogy ő is az enyéimet - Szóval elvettem az egyik polcról egy pisztolyt, ami nem tudom hogy hogyan került oda, és lelőttem - hangzott el válasza, átöleltem őt és felszippantottam bőrének illatát.
Egy órán keresztül elbeszélgettünk semleges témákról, neki pedig sikerült fejemből kivernie a történteket. A fali órára néztem, amely hajnal 4 órát mutatott. Mélyen szippantottam be a levegőt, és lefeküdtem aludni.
Vörös foltok borították be a teljes falat, egy ideges arcot lehetett látni mindenhol, előtte pedig két barna hajú kislány mélyült el a játékában. Hirtelen az egyiket felkapta és minden erejét beletéve a falnak nyomta apró fejét. A kislány sírni kezdett és vérző orrához nyúlt. "Apa ne!" - védte őt a másik kislány, akire flegmán ráköpött. A lánykát, kit eddig kezében tartott a földre dobta és a másiknak kezdte haját ráncigálni. Mindketten sírtak eme könyörtelenségen, és kérlelték a férfit, hogy hagyja őket békén...
Felriadva tértem magamhoz, torkomból egy sikoly tört elő. Nagy kő esett le szívemről, amikor megtapasztalhattam, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Egy olyan álom, ami a múltból kísért, már évek óta. Pár mély lélegzés után frissen tapasztaltam, hogy már 8 óra 30, aludtam 4 és fél teljes órát, hurrá!
Izzadt arcomat megtöröltem és kislisszoltam a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magamat. Beálltam a zuhanyzó alá és megengedtem a langyos vizet, amely kellemesen hevítette testemet, ezt pedig már csak az fokozta jobban, hogy minden második percben egy fokozattal nagyobbra vettem a hőmérsékletét.
Felfrissülten jöttem ki a fülkéből, és kezdtem ruhákat keresni. Az eredmény végképp megfogott. Hajamat kifésültem, és elindultam húgom szobájába, ahol egy két lábon járó csoda várt. Ajkai tökéletesen ki voltak rúzsozva, a szempillaspirál a lehető legjobb módon emelte ki szeme szépségét, bőre tündökölt. Szexi bőrnadrágja feszült lábán, toppja pedig - kiemelve csodás alakját - simult bőréhez. Haja bal oldalra volt tűrve, amit egy hajgumival tartott ott.
- Indulhatunk? - kérdezte sóvárogva. Lágyan bólintottam és megkezdtük utunkat oda, ahova kellett mennünk...

Chapter: 1.

Sziasztok! Meghoztuk az első részt... Szerintem rövid lett, de többet nem lesz ilyen, csak hát a bemutatkozás nagyon nehéz. Remélem tetszik ^^

Leírta: BlondieQueen

Chapter: 1 - Our life

Ciara

Idétlenül csapkodtam az ajtót, miközben próbáltam kiverni fejemből a történteket.
- Fejezd már be! - rivallt rám tegnap esti ágyvendégem, kinek nevét vastag fátyol fedi. A levegőt számon keresztül beszippantom, majd hagyom orromon keresztül futni. Szőke hajamat fülem mögé tolom, és ránézek a sötétbarna hajú, kék szemű, magas férfira.
- Mégis miért? Tudod mit?! Felejtsük el az egészet, én elmegyek és úgy lesz, mint régen! - léptem ki ezeket fejéhez vágva. A Nap ragyogó sugarai égetően seperték az aszfaltot, ám én mégis képes voltam mást kémlelni, nem néztem semmit, agyam kattogott; mit csináltam tegnap este? ki volt ez a pasi? mennyit ihattam? hol lehet Clara?
Éreztem, ahogy izmaim egyre duzzadnak kezemben, és legszívesebben valakit megütnék azért, mert Milan tönkre tette a szaros életemet. Dühösségem eltitkolása okából rágyújtottam egy cigarettára. Mélyen szívtam be a füstöt és engedtem elszállni a nikotinfelhőt.
Egy koszos, a sok izzadtságtól szinte már halott matracon ültem, és néztem ki erősen a fejemből.
A kilincs egyre lejjebb süllyedt, és egy alak rajzolódott ki a füstfüggönyben, barna szemű, barna hajú, tökéletes idomokkal megáldott lány, Clara. Arcán halvány mosoly futott végig.
- Szia! - ült le mellém, bagót nyújtottam kezébe. Halkan szívtunk egymás mellett.
- Mi történt az előző éjjel? - szólaltam meg csendes, de mégis erőteljes hangomon. Felemelte fejét, szemembe nézett.
- A sok drogtól csak fehér tehén alakú foltokat láttam. - nevetett. Jellemző rá, mindig is ilyen vicces hangulatban volt, bármi történt. Anya halálán is csak mosolygott, nem értem őt.
- Gratulálok - forgattam szemeimet és felkeltem. Egy kis asztalka felé igyekeztem, elvettem a rajta található whiskyt és egy pohárba öntöttem, élvezettel húztam meg.
- Még csak dél van, holnap megint más ágyán akarsz ébredni? Azt hiszem hamarosan AIDS-es leszel. - mondta húgom, nem lettem miatta mérges, inkább csak méla lesben hallgattam.

Clara

A várva várt este is elérkezett, a buli a földszinten elkezdett beindulni. A piaszag már mindenkiből úgy áradt, mint a plaza cicákból a parfüm illata. Két kéz landolt derekamon, abból a tipikus ölelésből rögtön felismertem, hogy ki volt az. Felé fordultam és belenéztem kékes-zöld andalító szemeibe.
- John, mit keresel itt? Amerikába költöztél! - nyomtam csókot puha, vékony ajkaira.
John-t nem könnyű jellemezni. Ő a barátom, aki elköltözött az Egyesült Államokba, mivel Londonban körözik. 173 centiméter magas, és 70 kiló, nem mondanám valami izompacsirtának, de azért egy zsírtömegnek sem. Inkább egy kedves ember. Állandóan felzselézett, szőke haja az igényességéről árulkodik. Izomtrikója feszül raja és több ezer csaj omladozik előtte. Nem, nem vagyok féltékeny típus, sőt ő sem. De ismét eltértem a tárgyról.
A fiú csendesen állt és nézte dekoltázsomat, melybe belepirultam. Kezeimet farzsebébe csúsztattam és úgy néztem rá.
- Baby, minden rendben? - emeltem fel jobb kezemet és toltam alsógatyájába, amire ő csak felszisszent, erre még jobban beindultam, tenyerem egyre gyorsabban haladt előre, mikor egészen a legérzékenyebb pontjánál voltam egyszerűen csak megszorítottam azt a részt.
- Ne csináld ezt velem! - nyögött és vadul megcsókolt. Felkapott ölébe, míg fenekemnél támasztott meg.
(...) A verejtéke iszonyatos mennyiségben zúdult rám, kiáltások hagyták el a szobát. Szívem vadul kalapált. [most muszáj megjegyeznem: ez rímel *---* ~ szerk. megj.] Hátába karmoltam, ezzel elérve, hogy gyorsabb tempóban kecsegtessen. Hangos kiáltások övezték be a szórakozóhelyet.
- Mindjárt... - próbáltam beszélni, ám az orgazmus heve miatt nem tudtam megszólalni.
- Még várj egy kicsit! - nyalt végig testemen. Az egész olyan vad volt, és rossz, talán nem is vallott rám. (...)
Nem mellette ébredtem, az ágyon a fekvésének nyomát figyeltem, visszament Amerikába, tudtam. Ciara rontott be a deszkaajtón és felém szegezte barna szemeinek fényét.
- Még hogy én szexelek mindenkivel - nevetett. Én is kacagásban törtem ki. Kezembe dobott egy királykék összeállítást, kitágult szemekkel figyeltem a szolid öltözéket.
- Nem túl elegáns? Te is jól tudod, hogy utálom ezeket a csinos hölgy vagyok, és bármit megkapok ruhákat. Egyáltalán honnan szerezted? - ráncoltam homlokomat, míg nővérem elmélázott.
- Ma állásinterjúra mész, ugye nem felejtetted el? - hallottam az utolsó hangját, ezek után már csak száját láttam mozogni. Teljesen kiköltözött a fejemből az egész, hiszen én akartam dolgozni. Egy csődtömegnek állíthatom magamat. Ciarát kipateroltam, majd beálltam a zuhany alá. A víztömeg forrón zúdult rám, mégis kellemesen hatott. A pára betöltötte a fürdőszobát, gondolataimmal keveredve. Öt perc után kiszálltam és megmostam fogaimat, a hajamat mindössze csak feltűztem és indulhattam is a kávézóba. Szeretnék pincér lenni, nem tagadhatom.

Ciara

Mi-tagadás, ez a nap jól indult, nem ébredtem más ágyában, más ébredt mellettem, nem veszekedtem a testvéremmel, minden pazar. Csak a fejem fáj, azt hiszem túl sok volt a kábítószer. Minden jónak vége szakad.
Vészjóslóan járkáltam fel és alá kihalt hotelszobámban. Egyre jobban féltem a bekövetkezendő szörnyű dologtól. Éreztem, ahogy arcomból eltűnik a szín, és csak egy fehér homály marad ott. Vörös ajkaimat harapdáltam, melynek hatása csak annyi volt, hogy a rúzs eltűnt róla és borzasztóan fájt. Feszülten túrtam hajamba, egyre és egyre aggódóbban néztem ki fejemből. Igyekeztem lenyugodni, sikertelenül. Végül elkaptam táskámból egy cigarettát és mélyet szívva belőle a füst szétáramlott testemben, megnyugodtam...