Chapter: 2.

Sziasztok ^^ Íme a második rész, amire én vártam a legjobban :"D Elszeretném mondani, hogy mindketten köszönjük a 2 feliratkozót, és a több, mint 100 oldalmegjelenítést *--* Fantasztikusak vagytok <3 Nem is fecsérelném a szót, jöjjön a rész, ami SOKKAL hosszabb lett, mint az előző :$ Mellesleg hogy tetszik az új (már a negyedik) dizájn? :D Remélem hagytok komikat :)

Begépelte: BlondieQueen

Chapter: 2. - Nothing's right

Clara

Szívesen kiáltoznám a nagyvilágba 'Sikerült, felvettek!'. De nem így történt, ez egészet elrontottam. Kezdjük ott, hogy amikor beléptem rögtön megjegyezte a nő, hogy mennyire sárgák a fogaim, amit erősen kétlek, hisz mindennap mosok fogat. Felesleges taglalni, elvégre minden balul sült el. Cigarettámat kezembe kaptam és azt szívva zakatoltam végig az úton. Lamborghininek éreztem magamat gyorsaságom és elegáns kinézetem miatt.
Minden féle előzmény nélkül egy pasas ütközött belém.
- Nem tudsz vigyázni, te... - illettem trágár szavakkal a megszeppent fiút, aki  kitágult szemekkel vizsgált, majd egy gyors mozdulattal szinte porfelhőket küldve rám, elment. - Idióta - motyogtam magamban és mentem még gyorsabban a kelleténél. Hihetetlen, hogy még léteznek ilyen szerencsétlenek, legszívesebben a legotrombább dolgokat mondanám rá, ám félő, hogy ezt bárki meghallhatja.
Azon kívül, hogy ez a férfi igazán kellemetlen társaságot nyújtott, fellélegezhet az emberiség, nagyon is helyes. Mindig is régimódinak tartottam magamat, ezért bizton állíthatom, hogy bármennyire lehet valaki jóképű, ha olyan tuskó, hogy még bocsánatot sem tud kérni.
Nagy hangzavart csapva robogtam fel szobámba, és dőltem ki kopott, ocsmány matracomra, amely alvóhelyet biztosít. Öltözékemet levettem, és gyorsan osontam be a fürdőbe, hogy leáztassam magamról a büdös kölnit, no meg az undorító szagú illatosítószert, amit az a ronda banya hagyott rajtam. Szinte feltöltődésnek éreztem, ahogy a meleg víz súrolta hevült testemet. A hőmérsékletet fokozatosan vettem lejjebb, ezzel elérve, hogy még kellemesebben érjen a rám zúduló víztömeg. Az ibolya illatú tusfürdő enyhén keveredett a trópusi illatokat árasztó samponnal.
Talán sokan megkérdezik, hogy miért van az, hogy undorító koszos matracon alszom, de telik drága ruhákra, illatos pacsulikra, meg tusfürdőkre... A válasz meglepő; segélyből élek. Szinte látom, hogy rengetegen tátott szájjal figyelnek szavaimra.
Kiszálltam a fülkéből és libabőrös kézzel tapasztaltam, a kinti világ másmilyen, mint a tus és a képzelet fonalaiból kreált hely. Hajamat törülközőbe csavartam és lábujjhegyen lépdeltem át a küszöböt, majd vetettem magamat az ágyamra. Fejemben a gondolatok elkezdtek örvényleni. Pontosan nem tudom, hogy milyen dolgok keretezték be elmémet, csak annyit, hogy nagyon is sok volt belőlük. Valami belső késztetéstől vezérelve felkeltem és egy egyszerű szerelést dobtam  magamra.
Egy szőkés hajú lány lépett be ajtómon, alakja rögtön kirajzolódott. Már-már tökéletesnek mondható megjelenése minden férfiból csodálatot vállt ki.
- Felvettek? - mosolygott reménykedve. Fejemet búsan megráztam. Fordult a kocka, eddig mindig ő volt az idegbeteg testvér, ám ezúttal én lettem az. Egy könnycsepp bukkant ki szemem bugyrából, melyet engedtem lefolyni arcom pici részletein. Ciara felállt és erősen magához rántott. Hajamat markába kapta, így szorongatva azt. Bal kezemet tarkóján pihentettem, a jobbal pedig hátát simogattam.
- Pedig én csak mertem remélni... - sírtam bele pólójába. 'Sssh...' csitított el. Karjaiban elveszve álltam és zokogtam, mint egy kislány, aki nem kapott cukorkát. Ám az én helyzetem teljesen más volt, engem nem vettek fel oda, ahova akartam menni, a képzeletbeli kislány pedig nem kapott édességet, biztosan ki lehet mondani: szar az élet.

Ciara

Pont neki nem sikerült, a legédesebb, legtörődőbb, legokosabb, és a világ egyetlen tökéletes emberének. Nem vállt valóra az, amit tervezett. Számomra az egész túlságosan irreális, az a banya biztosan már nem lát a szemüvegétől. Ebből lesz még baj, már előre látom.
- Jason, ne! - vertem el sötétbarna hajú, mélybarna szemű új ismerősöm kezét a combomról. Bágyadtan nézett rám, több kilométerről is fellehet ismerni, hogy részeg.
- De cica, hát nem ezért vagy itt? - hajolt közelebb hozzám, majd fogaival fülemet súrolta, mely szisszenést váltott ki belőlem.
- Hagyj békén! - erősködtem, ma este semmi kedvem nem volt sem a szexhez, sem pedig hozzá.
- Igazán? - húzódott el tőlem. Szemei villámokat szórtak felém, majd meglökött, én pedig erőteljesen zuhantam a földre. A fájdalomtól megfogtam karomat, és láttam, hogy a vér elkezd belőle csordogálni. - Most kellesz! - ragadta meg csuklómat. Egész testemet a félelem szorongatta, lenyeltem torkomban elhelyezkedő gombócot és reménykedtem abban, hogy valaki segít rajtam. A fiú egyre jobban húzott magával.
- Kérlek ne! - igyekeztem kiszabadulni erős szorításából. Közelebb húzódott hozzám, lehelete csiklandozta arcomat, amelyen a düh, és a félelem nagy mennyiségben tükröződött vissza. Ajkaimat megnyalta, majd egy erős hang végett teljes egészében rám heveredett. Csak annyit értettem, hogy meghalt. A sokk hatása alatt voltam még 5 percen keresztül, aztán lehunytam a szememet és ki sem tudtam nyitni.
Egy hideg borogatás feszült homlokomon. Szememet kinyitva tapasztaltam húgom gondos ápolását és vágyakozó tekintetét. Könyökömön az alvadt vér egyre inkább fájt.
- Megölted? - kérdeztem kicsit váratva őt. Majd egy pillanatig elsötétült minden, ezzel jelezve, hogy élek, tudok pislogni. Egy tő kifejezéssel válaszolt, ami nem volt más, mint az a bizonyos szó; igen. Megkönnyebbülve próbáltam felkelni. Talán túl gyorsan lereagáltam ezt az egészet, de én sem először voltam szemtanúja egy gyilkosságnak. - Hogyan? - hangzott el következő kérdésem, melyre már egy kicsit bővebb választ kaptam.
- Éppen akkor léptem be az ajtón, amikor próbált téged... - állt meg egy kicsit, és lenézett. Kezemet arca felé nyújtottam, és csodálatos fejét úgy "rángattam", hogy rám tudjon nézni. Értettem gesztusait, ahogy ő is az enyéimet - Szóval elvettem az egyik polcról egy pisztolyt, ami nem tudom hogy hogyan került oda, és lelőttem - hangzott el válasza, átöleltem őt és felszippantottam bőrének illatát.
Egy órán keresztül elbeszélgettünk semleges témákról, neki pedig sikerült fejemből kivernie a történteket. A fali órára néztem, amely hajnal 4 órát mutatott. Mélyen szippantottam be a levegőt, és lefeküdtem aludni.
Vörös foltok borították be a teljes falat, egy ideges arcot lehetett látni mindenhol, előtte pedig két barna hajú kislány mélyült el a játékában. Hirtelen az egyiket felkapta és minden erejét beletéve a falnak nyomta apró fejét. A kislány sírni kezdett és vérző orrához nyúlt. "Apa ne!" - védte őt a másik kislány, akire flegmán ráköpött. A lánykát, kit eddig kezében tartott a földre dobta és a másiknak kezdte haját ráncigálni. Mindketten sírtak eme könyörtelenségen, és kérlelték a férfit, hogy hagyja őket békén...
Felriadva tértem magamhoz, torkomból egy sikoly tört elő. Nagy kő esett le szívemről, amikor megtapasztalhattam, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Egy olyan álom, ami a múltból kísért, már évek óta. Pár mély lélegzés után frissen tapasztaltam, hogy már 8 óra 30, aludtam 4 és fél teljes órát, hurrá!
Izzadt arcomat megtöröltem és kislisszoltam a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magamat. Beálltam a zuhanyzó alá és megengedtem a langyos vizet, amely kellemesen hevítette testemet, ezt pedig már csak az fokozta jobban, hogy minden második percben egy fokozattal nagyobbra vettem a hőmérsékletét.
Felfrissülten jöttem ki a fülkéből, és kezdtem ruhákat keresni. Az eredmény végképp megfogott. Hajamat kifésültem, és elindultam húgom szobájába, ahol egy két lábon járó csoda várt. Ajkai tökéletesen ki voltak rúzsozva, a szempillaspirál a lehető legjobb módon emelte ki szeme szépségét, bőre tündökölt. Szexi bőrnadrágja feszült lábán, toppja pedig - kiemelve csodás alakját - simult bőréhez. Haja bal oldalra volt tűrve, amit egy hajgumival tartott ott.
- Indulhatunk? - kérdezte sóvárogva. Lágyan bólintottam és megkezdtük utunkat oda, ahova kellett mennünk...